A Diósgyőri vár a magyar történelem egyik legszebb ajándéka volt, amelyet a királyok asszonyai valaha kaphattak. Mesebeli helyszínen, a Bükk völgyében elhelyezkedő sziklára épített erődítmény a nők birtoka egy olyan férfias korban, amikor a szebbik nem csak a lovagi eszmények megtestesítője lehetett.
Korhű ruhás udvarhölgy a felújított Diósgyőri várban, Fotó: Kupcsik Sarolta / MIDMAR
A 2014-ben felújított épület a királynék és királynők számos emlékét őrzi termeinek berendezésében. A királynék termei felé haladva a falakon a középkort és a reneszánszt idéző ruhaköltemények vezetik az utat a déli palotaszárnyba, ahol kiderül, hogy milyen is lehetett egy nő élete a várkastélyban.
Reneszánsz ihletésű ruharekonstrukciók a lovagterem boltívein Fotó: MIDMAR
Egy Anjou- és reneszánsz korabeli hálószoba szemléletes tárgyakkal mutatja be a hölgyvendégek számára, milyen ágyban hajtották álomra a fejüket a „koronás” nagyasszonyok, akik a párnák sokaságában fekve sohasem teljesen fekvő pozícióban hunyták le a szemüket.
A királynék szentképekkel kirakott tükrét egy Jan van Eyck festmény után mintázták egy gyertyatartó és egy ruhatároló láda szomszédságában, egy saját kis szentély mellett.
Tükörrekonstrukció Jan van Eyck festménye nyomán, Fotó: Kupcsik Sarolta / MIDMAR
A hálólakosztály egy fürdőszobával egészül ki - hiszen a korban az előítéletekkel ellentétben igenis fordítottak időt a higiéniára -, ahol a fürdéshez használt eszközökön, dézsán és a korabeli törülközőkön kívül, levendula, rozmaring és egyéb - a királynék kertjéből származó - gyógynövények kellemes illata fogadja az oda betérőket.
A királynék fürdődézsája, Fotó: Kupcsik Sarolta / MIDMAR
A látogatókban jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy mégis kik is voltak azok a nemes hölgyek, akik ajándékba kaptak egy egész várat? Kik voltak azok, akik ebben a kastélyban a lovagok bókjait fogadták, és akik nemcsak látogatóba jártak ide, hanem akik a vár falai között éltek vagy töltötték szabadidejüket: itt szépítkeztek, varrtak, gazdálkodtak és aludtak.
A legelső asszony, akihez a Diósgyőri vár története köthető, a bükki erdőséget kedvelő és a várban évente több hónapot is eltöltő, Piast Erzsébet, magyar királyné, lengyel királyi hercegnő volt. A magyar történetírás £okietek Erzsébetként emlegeti. Két európai királynő a magyar Mária és a lengyel Hedvig nagyanyja. Hiteles képmás nem maradt fenn róla. A Képes krónika egyik iniciáléja elnagyoltan mutatja palástos, koronás alakját.
A Képes krónika iniciáléja Piast Erzsébet portréjával, ismeretlen szerző munkája. (Forrás: Wikimedia)
Károly Róbert 1320-ban kötötte frigyét Erzsébettel, aki ezután hatvan esztendőn át szinte társuralkodói szerepet töltött be a magyar történelemben. Erzsébet politikai ambícióit mutatja, hogy az 1335-ös visegrádi királytalálkozó megszervezésében jelentékeny részt vállalt. Fiát, Nagy Lajost – az utolsó lovagkirályt – az uralkodásra alaposan felkészítve nevelte. Még akkor is mellette maradt, amikor a kor szokásához híven kolostorba kellett vonulnia férje halála után. Piast Erzsébet, amellett, hogy férfias pozícióban is helyt áll, asszonyos tevékenységekkel is szeretett foglalatoskodni. Az egyik ilyen „hobbija” a varrás volt, melyet sajnos abba kellett hagynia, miután a hírhedt Zách Felicián megtámadta őt és családját. A támadó az egyik kezén négy ujját vágta le.
Erzsébet királyné unokájának, Hedvignek csontereklyéjét a kápolnában őrzik a vár falai. Hedvig valószínűleg sohasem fordult meg magában az épületben, mégis érdemes róla megemlékezni, hiszen őt 1997-ben II. János Pál pápa szentté avatta. A Szent Hedvig ereklyéhez kötődően 2016. július 17-én szakrális ünnepet rendeznek a várban.
A királynő feleségül ment a Jagelló dinasztiát megalapító litván fejedelemhez, aki egész népével együtt keresztény hitre tért. Szent Hedvig sem csak nőies tennivalókkal töltötte hétköznapjait, mivel egy egész ország irányításán túl kollégiumot és kórházat is alapított birodalmának területén. A litvánokat keresztény hitre térítette. Gyermekágyi láz miatt bekövetkező tragikus halála után férfiakhoz illő királyi temetést kapott.
Szent Hedvig nem korhű képmása Antoni Boys reneszánsz festő festményén (forrás: Wikimedia)
Nagy Lajos király halála után a diósgyőri javadalom teljesen a királynék birtokába került. A török veszedelem korszakáig - további nemes hölgyek - név szerint: Cillei Borbála, Luxemburgi Erzsébet, Podjebrád Katalin, Aragóniai Beatrix, Candale-i Anna és Habsburg Mária tulajdona volt.
A vár kétes hírnevű birtokosát, Cillei Borbála magyar királynét és német-római császárnét a krónikák bűnös és hitetlen asszonyként jegyzik, a családját illető rosszindulatú pletykáknak köszönhetően. Férje, Luxemburgi Zsigmond még egy rövid időre 1419-ben száműzte is magától. Borbála kétes megítélését alkímiai kísérleteinek is köszönhette, melynek emlékéül a Diósgyőri várban egy külön alkímiát bemutató termet is berendeztek a déli, alsó palotaszárnyban. Korabeli leírások alapján a rezet egy por ráhintése után ezüstszerűvé tette. Az ezüst és az arany cementálásával - valamint többféle por hozzáadásával - egy olyan fémet hozott létre, amelyet ha egyszer megolvasztottak, a legtisztább aranyhoz lett hasonlatos. Alkímiai tevékenységét azonban a történetírások szerint nem Diósgyőrben, hanem a cseh Mělník várában folytatta. Érdekesség még vele kapcsolatban, hogy nem a királynéi, hanem a Szent koronát tették a fejére magyar királynévá való megkoronázásakor.
Cillei Borbála Konrad Kyeser korabeli rajzán (forrás: Wikimedia)
Cillei Borbála lánya, Luxemburgi Erzsébet egy a korában merésznek számító tettéről vált igazán híressé. Ez pedig nem más volt, mint a Szent Korona eltulajdonítása Visegrádról, amellyel megkoronáztatta három hónapos fiát, akit a magyar történetírás V. Lászlóként tart számon. Róla a Konstanzi zsinat krónikája őriz egy korhűnek tekinthető rajzot. Hercegnőként élete nem volt túlságosan könnyű, mivel már kétéves korában eljegyezték egy tizennégy esztendős osztrák herceggel.
Cillei Borbála és lánya: elöl megy Borbála, mögötte Erzsébet, de a kép nem hiteles, mivel ekkor Erzsébet még kisgyermek volt. (forrás: Wikimedia)
Édesanyjával, Cillei Borbálával együtt száműzetésben élt, ahol a történetírások szerint nem volt lehetőségük mosakodni, és ezt nehezményezték. Ugyanabban az öltözékben kellett járniuk, miközben a testüket csipkedő tetvekkel küzdöttek. Szerencsére ez száműzetés csak rövid ideig tartott, Zsigmond hamar megbocsátott. Erzsébet édesanyjához hasonlóan keménykezű, férfias asszony volt, egészen 1442-ben bekövetkezett haláláig fia nevében uralkodott.
Luxemburgi Erzsébet egy korabeli ábrázoláson (forrás: Wikimedia)
Luxemburgi Erzsébetet a diósgyőri vár tulajdonlásában a tragikus sorsú Podjebrád Katalin követte. A nemes hölgyet már tizenhárom éves korában férjhez adták Magyarországra. Házassága Hunyadi Mátyással, a későbbi Mátyás királlyal mindössze egy évig tartott. Még koronázása előtt gyermekágyi lázban - a csecsemő trónörökössel együtt - vesztette életét.
Podjebrád Katalin elutazása hazájából Magyarországra, Věnceslav Černý XX. századi, cseh illusztrátor ábrázolásában (Wikimedia)
Utóda, Aragónia Beatrix kiemelkedik a többi királyné közül már csak nápolyi származása miatt. Magyar királyné, Mátyás király második hitvese, aki jegyajándékként kapta Diósgyőrt. Beatrixról Mátyás király misekönyvéből fent maradt miniatúra, amely a hölgy természetes szépségéről és előkelő vonásairól árulkodik. A királyné befolyása tette lehetővé Mátyás itáliai hatású udvartartásának kiépítését. A vár reneszánsz díszítéseit Beatrix idejében kapta. A korban a várat titulusához illően a „királynék jegyruhájának” nevezték. Ebből a korszakból származik Giovanni Dalmata szobrászművész töredékben maradt márványból faragott oltár reliefje, a Diósgyőri Madonna. Beatrix jó tetteit beárnyékolja, hogy akik személyesen ismerték, hirtelen haragúnak tartották. Mielőtt pedig Mátyás feleségül kérte, állítólag egy rosszindulatú pletyka szerint megfojtotta fiatal szeretőjét, egy nápolyi udvaroncot.
Aragóniai Beatrix Mátyás király misekönyvéből származó portréja (forrás: Wikimedia)
A szintén tragikusan fiatalon elhunyt Candele-i Anna, II. Lajos édesanyja a navarrai királyoktól származott. Szépségét a magyarországi megkoronázása alkalmából Bretagne-i Anna királynő utazásáról és nászáról tudósító hírnöke adta tudtul franciául, ebből kiderül, hogy: „A királyné fejére gyönyörű koronát, jobb kezébe kormánypálczát, baljába pedig országalmát tettek. A királyné ezután visszatért helyére, mindeme uralkodói jelvények kitűnően illettek neki. Jóllehet a magyarok és a többiek nem győzték magasztalni szépségét, midőn franczia ruhában az országba érkezett, megkoronázva azonban még elbájolóbbá lett.”
Candele-i Anna portréja egy Litoměřice-i oltár részletéről (forrás: Wikimedia)
Habsburg Mária – ausztriai főhercegnő, magyar és cseh királyné - volt az utolsó igazi diósgyőri úrnő. Ő lett később II. Lajos, a fiatalon a mohácsi csatában elesett király özvegye. 1555-ig Németalföld kormányzója. Édesanyja Őrült Johanna volt, aki férje halála után belehalt a szerelmi bánatba. Életét csak megnehezítette, hogy nem voltak gyermekei, akikre férje címét átörökítse. Férje halála után elhagyta az országot, ahová többé soha nem tért vissza. Diósgyőr képletesen még az ő tulajdonában maradt, csak 1548-ban mondott le róla az augsburgi szerződésben testvér bátyja, Habsburg Ferdinánd javára. A vár déli szárnyának kőfeliratai szerint Beatrix után ő a következő nemes hölgy, aki felújítási munkálatokat végeztetett az épületen.
Ezeknek az építési munkálatoknak az egyik fő célja a törökök elleni várvédelem volt. 1544-ben betörtek a törökök Miskolcra, kifosztották és felgyújtották a települést. 1548-ban Mária lemondott a vár tulajdonjogáról. Élete végén Spanyolországba vonult vissza, és ott is hunyt el.
Hans Maler zu Schwarz: Habsburg Mária képmása (forrás: Wikimedia)
A vár egyik utolsó hölgyét a történetírások szeretnék inkább elfelejtetni az utókorral. Ő nem más, mint Fánchy Borbála, a várúr - Balassa Zsigmond - hitvese. Borbála férfiúi természetű „asszonyember”-ként viselkedett a források szerint. Amíg a férje uralkodott a vár felett, semmi gond nem volt vele, mivel az asszony ekkor még a vár körüli gazdálkodással foglalatoskodott. 1560-ban azonban özvegyen maradt. Ekkor a miskolci gazdák szerették volna elérni, hogy csökkentsék jobbágyi terheiket, Borbála azonban nem engedett akaratuknak. Kegyetlenkedett az ott élőkkel, még más tulajdonát is feldúlatta bosszúból. A miskolciak a „török” gúnynevet ragasztották rá, mert ajándékokkal kedveskedett a töröknek. Egy alkalommal, amikor a városiak fellázadtak ellene, egészen Szirmabesenyőig menekült. Ez akkor történt, amikor a miskolciak érdekeiért szót emelő bírót, Szkora Mártont elraboltatta és a várba vitette. Visszatérve a várba tovább folytatta a környéken élők terrorizálást egészen haláláig, miután az épület a Perényiek birtokába került. Ekkor kezdődött el az a folyamat, amit a vár korábbi úrnői sose hagytak volna: az erődítmény lassú pusztulása, a Diósgyőri vár alkonya.
források:
