Február végén tartjuk az idegenvezetők világnapját. 2021-ben ezt is másképp... Most pihennek az idegenvezetők esernyői. Most nem tudunk csoportokat fogadni, sétálva vagy buszból megmutatni a városunk szépségeit, ismert vagy rejtett kincseit. Pedig szép számmal vannak ilyenek!
Manapság rengeteg helyről és módon lehet ismereteket szerezni – többek közt egy városról is. Megnézhetjük a neten a legkülönbözőbb adatokat, letölthetünk és használhatunk érdekesebbnél érdekesebb applikációkat, sok helyen elérhető audioguide, de mi valljuk, hogy az élő idegenvezetés plusz élményt ad! Mivel csak egyéni felfedezésre csábíthatjuk most a járványügyi korlátozások idején az érdeklődőket, megpróbáljuk ezt személyessé tenni. Szubjektíven vallunk kedvenc miskolci helyeinkről.
Nem volt könnyű egyet-egyet választani…
Dr. Kóczi Rozália magyar-orosz-német szakos tanár és idegenvezető
Órákat töltöttem el, diákköri dolgozatokra készülve a téren lévő Miskolci Akadémiai Bizottság épületében, ahol abban az időben a Megyei Könyvtár működött, egészen 1973-ig. Máig emlékszem az olvasóteremre, az asztalokon álló, barátságos fényt árasztó, hangulatos olvasólámpákra.
Szeretem ezt a teret, mert minden évszakban gyönyörű, változatos, méltóságteljes az épületeivel, a szoborral, játékos a térről feltörő, csobbanó vízsugaraival, a szemet gyönyörködtető fáival és virágaival. Ablakot nyit egyrészt a nyüzsgő városra, a Széchenyi utcára, melynek neve szintén nagy múltmesélő; az egykori Korona, majd Avas Szállóra, másrészt pedig az Avasra.
Tóth-Bodnár Krisztina – A MIDMAR Nonprofit Kft. idegenvezetője
"Tizenéves koromtól az avasi-déli lakótelepen laktam, a Földes Gimnázium osztályablakából az Avas északi oldalára láttam. A Miskolczi Borbarátok Társasága tagjaként az Avasi Borangolás névadója és egyik szervezője vagyok, így talán nem meglepő, hogy az Avas-hegy az egyik kedvenc miskolci helyem. Bár földrajz tanárként rögtön kijavítanám magamat, hogy az Avas 236 méteres magasságával nem is hegy, de nekünk miskolciaknak ez a belváros szívében emelkedő domb az a hely, amire mindig felnézünk.
Egyetemista koromban hazaérkezve a vonat ablakából a lakótelep ismerős bérházaira pillantottam fel először, később az Avasi templom és harangtorony gótikus falaiban gyönyörködtem. Mai napig nem tudok úgy elmenni a Városháza környékén, hogy ne néznék fel az Avasi kilátóra, hogy vajon hányan csodálják épp a város panorámáját a torony teraszáról. Iskolás éveimben az avastetői sportparkba és az amfiteátrumba jártunk játszani, később jókat andalogtunk a kanyargós pincesorokon, majd felnőttként a szebbnél szebb boros pincék belsejét fedeztük fel. Legutoljára az Avasi Arborétum különleges növényei közti séta mutatta meg a hegy egy másik arcát.
Az Avas nekem egyszerre ősrégi és modern, szakrális és bulizós, paneltömb és zöld paradicsom, forgalomtól zajos és síri csendes. Egy nagyváros közepén emelkedő sziget, ami túlélt minden árvizet és tűzvészt, békességet adott az Istenfélő embereknek és fényt mutatott annak, aki elveszítette az irányt. Egy iránytű mindenki számára. Benne van a város múltja, jelene és a remélhetőleg minél fényesebb jövője.
Kupcsik Sarolta - a Tourinform Miskolc (MIDMAR Nonprofit Kft.) idegenvezetője, a tematikus miskolci séták gazdája
Miskolcon több templom közel áll a szívemhez, ilyen a Kakastemplom is. Nem pusztán azért, mert magam is református vagyok - bár nem templomban kereszteltek, hanem otthon! A Kossuth utca végén magasodó templom méreteivel és puritánságával mindig lenyűgöz. A turistákat sokszor csak a "leg-ek" érdeklik: az egyházkerület legnagyobb református temploma, a város legnagyobb harangja... Én szeretem az épülethez tartozó történeteket is, és mindig újra és újra megcsodálom a mívesen kidolgozott díszeit, pl. a különleges kapuzárat.
A templombelső nem csak méreteivel kápráztat el. Vajon hányan koptatták az ódon falépcsőket, amelyek a karzatra visznek, ahol a padokon mai napig hirdetik a feliratok, hogy melyik céh tagjai hol ültek a templomban? Különleges emlék és megismételhetetlen élmény számomra, hogy évekkel ezelőtt az épület külső felújításakor a toronydísz, az aranyozott kakas pár napig a templom belsejében volt kiállítva, s közelről is megcsodálhattam azt, ami messziről is mutatja az utat, akár a főutca felől, akár a Hősök tere felől vagy a Palóczy utcáról közelítünk hozzá, vagy az Avasról látjuk megcsillanni rajta a napfényt. És külön fejezetet lehetne szentelni annak, hány módon jelenik meg a templomban a Bató család emléke a B.I. monogramos énekeskönyv-tartó ládikától az Eszter-harangig. Ennek méltóságteljes hangja is Miskolchoz tartozik, ahogy maga a Bató-legenda. A Kossuth utcai templom pedig több mint 200 éve része a hívek és a város életének.
Szeretem a templomokat! Bárhol járok a világban, legyen az eldugott kis falu vagy világváros, ha tehetem, mindenütt betérek a templomba. Isten házai olyan őrzői a hitnek, a kultúrának, mint semmi más...
Egyelőre pihen az idegenvezetők esernyője... De ha majd újra fogadhatunk csoportokat, ha újra elindulhatnak a tematikus városnézések, csatlakozzanak hozzánk, hogy élőben is megmutathassuk mindazt, amit ismerünk és szeretünk!
Fotók: HelloMiskolc és magánarchívumok
