A magyar költészet napját ünnepelve ismerd meg városunkat a költők, írók szemén keresztül! Ebben a blogbejegyzésben "költői sorokkal" teszünk sétát időn és téren át megmutatva a könyék szépségeit.

Fotó: #hellomiskolc

AMA ZŐLD HEGYEK MELLYÉKEN, HOL A NEKTÁR CSORDOGÁL...

 Kezdjük utunkat a későbarokk időszakából egy tankönyvíróval, nevezetesen Hányoki Losontzi István professzorral, aki egyébként Somogy megyéből, Balhásról származott.  Akkoriban a költők, írók számára Miskolc a hegyaljaihoz hasonló bortermő vidékéről volt nevezetes. A Hármas Kis Tükör című a 18. századi Magyarország leírása, Borsod Vármegyéről is megemlékezik. A vármegyéről egy 1771-ben keletkezett versszak szól, kiemelve Miskolcot azzal, hogy a borairól híres mezőváros:

Miskolc 1800-ban, háttérben a korabeli Avas (Szent György-hegy)
Kép forrása: wikimedia commons

"Borsod Vármegyének jó főldjét meg ne vesd.
Hol Borsod, Diósgyőr, Miskóltz, Onod, Kövesd.
Szendrőt, Kereszturral, Szent Pétert itt keresd.
Ihatsz bort, de meg-lásd, magad meg ne veresd.
Borsod, Diósgyőr romlott Váraikat mutatják
Miskóltz Magyar Város, jó borral bővelkedik,
Onod és a többek népes mező Városok."

 Folytassuk a sort a remény költőjével, Csokonai Vitéz Mihállyal, aki 1800-ban a "Mikoltz" szomszédságában fekvő - ma már városrésznek számító - "Tapoltzai Hévben kéntelenített" fürdőkúrát venni.

A miskolctapolcai park részét képező tó napjainkban. Fotó: #hellomiskolc

 Csokonainak közvetlenül Miskolcról nem született költeményre, de a határon fekvő Zsolcát említi Borbély Gábor - császári és királyi kapitány - valamint Vay Johanna kisasszony egybekelésére írt alkalmi költeményében. Itt szintén utalást találhatunk a környék gazdag borkultúrájára:

"Ama zõld hegyek mellyékén,
Hol a nektár csordogál,
Hol a Sajó szép vidékén
Sajó végig folydogál,"

A miskolci Avas hegy napjainkban. Fotó: #hellomiskolc

A helyi színházvezető, mecénás Szrogh Sámuel néhány sora többet árul el a felvilágosodás korának Miskolcáról:

"Van jó levegője: vize, melyen vannak sok malmok.
Ügy rendeltettek strázsául körülte a szép halmok,
Hogy kaput is formáljanak lakosai számára,
Kenyeret is teremjenek s légyenek borok tára.
Itt az Avas, az Angyal-völgy, Tetemvár s Bábonyi bérez,
Oly kincset tart, mely könnyebben ád pénzt, mint az aranyércz."

A DIÓSGYŐRI NAPLEMENTÉTŐL A VADGALAMB PERIG

 Petőfi Sándor háromszor is járt nálunk. Miskolci látogatásairól két költemény is tanúskodik. Az első ezek közül a Keresztúton állok... címet viseli. 1847-ben a töltött idejéről emlékezett meg az Alkony című műve. A vár környékéről látható, júliusi naplementéről így írt:

"Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei, halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét."

A Diósgyőri vár napjainkban. Fotó: #hellomiskolc

 Diósgyőr egyébként Tompa Mihály fantáziáját is megragadta, aki Lévay József baráti körével, asztaltársaságával gyakorta járt borozni az Avasra, mialatt Gömörön űzte lelkészi hivatását.

 Diósgyőr című elbeszélő költeményében, nemcsak a táj bemutatása, hanem Diós Pali mondája is belefért. Érdekesség, hogy akkoriban a Diósgyőri vár elhanyagoltan, még romos állapotban állt egy nagyobb halastó mellett. A "romantikus romkép" víziójához tökéletesen illett a tájkép. A ma már nem létező vártó Lévay József versében is feltűnik. (A tavat az 1950-es években töltötték fel, a mélyén fakadó forrásokat pedig bekötötték Miskolc vízellátó rendszerébe.)

"Tudjátok-e, hol van Diós-Győr?
Láttátok a regényes tájt:
A bércet és barlangot, melyet
Az őserő építe, vájt?

Az óriási hegymedencét,
Vizének zöld mélységivel,
Melyen egy-egy benyúlt merész ág
Rezgő képét teríti el."

Telepy Károly festménye Diósgyőrről az 1860-as évekből. Kép forrása: www.diosgyor-lillafured.hu

 A Petőfi Sándor Miskolcon töltött "nyaralásáról" egy elragadtatott hangvételű beszámolót Úti leveleiben, melyeket Kerényi Frigyeshez címzett.

 "Ebéd alatt kompánia alakult, kirándulni Diósgyőrre a hámorba. Nekem tetszett ez a legjobban, mert Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh e bájos völgy, alig félórányira Miskolctól. A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király leányának, Máriának kastélya. Most már csak rom, természetesen. Négy tornya áll még, az is csak félig, csonkán. Ha lakhelyéről megitélhetjük lelkét, a királyi hölgy költői lélek volt, s azért – mindamellett, hogy… volt – tisztelet emlékének...

A Diósgyőri vár, ahogy Petőfi Sándor láthatta. (Kép forrása: wikimedia commons)

 ...A falun belül, hol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósan a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környékező bércek erdejének. Az ember azt gondolja, hogy legalább is Helvéciában van, Helvécia valamelyik szebb vidékén....

Emléktábla a lillafüredi Anna-barlangnál. Fotó: #hellomiskolc

 ...S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett e völgybe, még pedig csepegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez képest semmi, de minthogy ebbe nem fáklyákkal, hanem csak gyertyákkal járnak, az aggtelekinél sokkal tisztább, fényesebb s ez pótolja némileg a nagyszerűséget."

Diósgyőri "vas hámorok", azaz Hámor az 1840-es években (kép forrása: Vasárnapi Újság)

Gyulai Pál így írt a hámori völgyről Erdei Lak című versében.

"Kies völgyben, a Bükk tövén
Egy kis lakban tanyázom én,
Mohos sziklák, erdők védik,
Bár lakhatnám itt mindétig.

Csendes hely, csak a patak zug,
Erdőn csak a vadgalamb bug,
Reggel ébreszt, este ringat
Világ zaja ide nem hat."

 Érdekessége Gyulai költeményének, hogy Herman Ottó - az utolsó magyar polihisztor - a vadgalamb említése miatt heves levélvitába bonyolódott a szerzővel. Szerinte ugyanis vadgalamb nem búghatott a kis erdei lak mellett, mert az a terület nem élőhelye a vadgalamboknak. A veszekedésnek végül Lévay József vetett véget mint Borsod vármegye jegyzője, aki kiállított egy hivatalos "vadgalamb bizonyítványt". Az irat szerint a vadgalambok igenis turbékolnak, nyögdécselnek és búgnak az erdő azon területén, ahol Gyulai Pál megszállt. 

Hámor. Fotó: #hellomiskolc 

AZ AVASI TÜNDÉRKERT ÉS A SZERELMES LILLAFÜRED 

 Már egy későbbi korszak emlékét őrzik Sassy Csaba Avas-költő versei, akinek a legtöbb műve a miskolci borozáshoz és pincék világához kötődött.

"De a legszebb emlék mégis ez a vén hegy...
Öreg varázsló, kedves, szép Avas...
De jól esik rá visszaemlékezni,
Ha fejünkön az öregség havaz.
Ki napjait már megszámláltnak érzi...
Aki fölött a gond kuvikja szól...
Mámort tetézni, bánatot felezni
Töltsön az Avas poharaiból."

Fotó: #hellomiskolc 

 Szintén helyi, tanár és költő - a múlt század fordulóján élt Balázs Győző - is sokat vallott az Avas iránti szeretetéről. Az Avasi műemléktemplom harangtornyáról így emlékezett meg:

"olyan ez az öreg templom
mintha az ég a Földre hajolna
s mintha alvó város felett
messzenéző óriás őr volna;

Avas alján mintha őrszem
nézne büszkén régi dicsőségre!"

Az Avasi református műemlék templom harangtornya. Fotó: #hellomiskolc

 Móricz Zsigmond is kedvelte városunkat. Sőt Miskolcot a legnagyobb jövőjű magyar településnek tartotta a 1900-as évek elején. Úgy gondolta, hogy az Avas aljáról származni felér egy nemesi levéllel. A miskolci múzeumi élményeiről egy verset is költött, amely a vendégkönyv lapjairól maradt az utókorra. E szerint az avasi éjszaka: "tündéréj".

"Kegyes kezek ajándéka
a régi óra.
Tudós, sovány múzeumszentek
kipróbálják a boltívek alatt
s az óra pengve zengi
a régi öröm muzsikáját,
s lélek varázsa jön a Múltból.
Ki adja majd be a múzeumba
a szívemet,
hogy messze időkig zengje, zengje
a fájdalom kínos
gyötrő dalát,
a tudomány kulcsárjai,
a Pénz árvái örömére.
Mert az élet kövérjei
habzsolják
a közrablás pezsgő börze borát
s az Avasra járnak mulatni
tündér éjeken,
s nem aggódnak régi órák
s régi szívek bús zenéjéért." 

Avasi rózsa. Fotó: #hellomiskolc

 Zárjuk a képzeletbeli utazást Lillafüreddel és Óda című költeménnyel az 1933-as esztendőből. A magyar költészet napján ugyanis József Attila születésnapját is ünnepeljük. Idén pontosan a száz tizenkettediket.

 A költő ebben a versben a női testet és a szerelmet a tájjal mossa egybe festői képeivel. Sokan ezt a költeményt tartják az egyik legszebb magyar szerelmes versnek. Egy nő iránti érzett testi és lelki szerelmet a lehető legérzékletesebben mutatja be.

 Ha Lillafüreden sétálsz a függőkertben József Attila szobrával is találkozhatsz, amelynél április 11-én minden évben virágokkal és koszorúkkal róják le tiszteletüket a Lillafüredet a magyar irodalom legköltőibb tájai közé emelő költő előtt.

Fotó: #hellomiskolc

 A függőkert szerelmes andalgásokhoz a legideálisabb helyszín. A Költészet teraszán versrészleteket olvasgathatsz, többek között az Óda egy részletét is. Mi most csak két strófáját hoztuk el nektek, mely csak egy ízelítő abból, ami Miskolc élménye a szerelmes, költői szívnek adhat:

"Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti 
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés."  

A Lillafüredi függőkert részlete. Fotó: #hellomiskolc

Felhasznált irodalom:

Porkoláb Tibor, Az Avas irodalma - irodalom az Avason. In Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993) 307-345.

Lambercht Kálmán, Az utolsó polihisztor: http://mek.oszk.hu/04300/04326/html/

Virtuális séta Miskolc emlékhelyei között: hellomiskolc.blog.hu

Miskolc a magyar irodalomban (Wikipedia) 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Miskolc#Miskolc_a_magyar_irodalomban