A miskolciak ma már nem nagyon tudnák elképzelni a városi közlekedést villamos nélkül. Aki a városban nőtt föl, annak már gyerekkorától kezdve meghatározó élménye a villamoson utazás. Van, aki még emlékszik a csilingelő és kanyarodáskor visító hangot hallató sárga járművekre – más néven bengálira –, vagy az elsőként nagy belső teret biztosító és a kezdetben még hatalmasnak tűnő, KT8D5-ös Tátrákra, majd a bécsi, fapados, kis pirosra.

Miskolci villamos-evolúció balról-jobbra: a sárga csilingelőstől a Zöld Nyíl Skoda villamosáig, fotó: #hellomiskolc

 Miskolc egyik jelképévé vált a villamos. Nem csoda, hogy a város közlekedéséért felelős MVK Zrt. ezért minden esztendőben megünnepli az első miskolci villamosvonal indulását. Idén sincs ez másként július 10-én, amikor is kigördül a remízből a 100-as FVV „bengáli” villamos.

 A mai Magyarország területét számítva Miskolc volt az első vidéki város, ahol villamosvonal épült ki. A villamosforgalom pontosan 119 évvel ezelőtt, július 8-án indult meg. A magyar villamosokra való igény viszonylag hamar megjelent városunkban, körülbelül tíz évre rá, hogy Werner Siemens 1879-ben bemutatta villanyhajtású vasútját egy berlini kiállításon.

Múlt századfordulós képeslap a Széchenyi utcáról, forrás: villamosok.hu

 Miskolc első villamos fővonala – mely Csáthy Szabó István engedélyeztetésével és kivitelezésével jött létre - a Tiszai pályaudvart kötötte össze a Verestemplom megállóval. (A Verestemplom elnevezés a Szent Anna templomot takarta.)

 A villamospályának egy mellékvonalat is kiépítettek: ez a mai Búza tér és Népkert útvonalon közlekedett. A vonalat 1910 körül egészen Hejőcsabáig meghosszabbították. Volt egy olyan terv az 1920-as években, hogy a vonalat egészen Görömbölyig és Tapolcáig kiviszik, de a háború keresztbe tett ennek az elképzelésnek.

 A Diósgyőri HÉV (meglepő, de ezt a villamosvonalat tényleg helyiérdekű vasútnak hívták!) építése 1905-ben indult meg szintén a Verestemplomtól indult egészen Diósgyőrig. Ekkoriban még Miskolc és Diósgyőr külön településnek számított. 

A Diósgyőr felé járó villamos, MDV 100-as motorkocsija 1905 körül, kép forrása: villamosok.hu

 A helyeikkel a villamos elfogadtatása a nem ment könnyen. A kezdetekben az váltott ki visszatetszést, hogy az első 38 nap alatt már több mint százezer jegy elkelt. A korabeli infrastruktúra azonban erre nem volt felkészülve, és a legelső járatokon borzasztó zsúfoltság uralkodott. A tömegen úgy enyhítettek, hogy 1899-re már öt percenként követték egymást a járatok.

Miskolc legelső villamosának mozdonya, amelyet a Ganz-gyárban készítettek. Kép forrása: villamosok.hu

 A korabeli nyugati nagyvárosok életéről fennmaradt filmfelvételekből tudható, hogy akkoriban emberek még nem féltek a villamos okozta közlekedési balesetektől. A villamosok körül a járókelők az utolsó pillanatokban léptek el, a gyerekek azt hitték, jót játszanak, ha a szerelvény előtt vagy mögött szaladgáltak vagy felugrottak egyet tujázni.

 Akkoriban nem volt szokatlan, hogy a városi gazdák a síneken hajtották át az ökreiket és szekereiket. A forgalmat szinte semmi sem szabályozta. Az első balesetek nyomán „villamos-szörnyeteg"-ként és „házalakú száguldó szörnyeteg"-ként emlegették a járműveket. Gyakran előfordult, hogy a villamosok és az állatok között „konfliktus alakult ki", és a lovak és az ökrök megvadulva a Szinvába forgatták rakományukat vagy utasaikat.

 Nem véletlen tehát, hogy már a lehető legkorábbi forgalmi rendszabályt így fogalmazták meg a múlt század fordulóján: „eltiltatik a villamos kocsik előtt, mellett és után való futás, futkározás”.

 A két világháború között a villamosvasút jelentősebb mértékben nem fejlődött. Az 1920-as évek végén átadták a Szent-Anna és Vargyár között közlekedő vonalat. 1931-ben már közvetlen járat ment a Tiszai pályaudvartól Diósgyőrig. A harmincas évek fejlesztéseit hátráltatta a kitörés szélén álló II. világháború.

 A légitámadások és a város ostroma alatt a Miskolci Villamos Vasút létesítményei nagy kárt szenvedtek. A teljes utasforgalom 1944. november 17-én leállt egészen 1944. december 21-ig. A villamospálya, a Tiszai pályaudvar 1945 után jelentős felújításra szorult. A korszerűsítés ténylegesen 1950-es években kezdődött meg.

Acélvázas villamos Miskolcon az 1950-es években, fotó: villamosok.hu

 A miskolci sínek a belvárosban addig a főutca páros oldala mellett haladtak, balos - "angolos" - közlekedésnek megfelelően, az utca szélén. Az 50-es évek kettős sínrendszert  hozott, és áthelyezték a forgalmat az fő utca közepére, jobbos közlekedéssel.

Miskolci 100-as "bengáli", amelyet 1989-ben vontak ki a forgalomból, kép forrása: villamosok.hu

 A legtöbb villamosvonal 1952-től 1960-ig és 1964-től 1976-ig működött. A villamosok számozása 0-tól a 4-es számig terjedt. Ettől az időszaktól kezdve járt be villamos a Vasgyár városrészbe és használatos volt a Vasgyár-Tatárdomb szárnyvonal is.

A miskolci 4-es villamos, kép forrása: villamosok.hu

 Utóbbi a Bulgárföldnél ágazott ki a diósgyőri vonalból. Ez 1976-ban szűnt meg, de egy 250 méteres csonkavágány sokáig megmaradt, persze nem funkciótlanul. Itt parkoltak a szurkolókat szállító villamosok a kilencvenes évek végéig a meccsek idején.

 A csabai járatra még talán emlékezhetnek azok, akik az 1950-es években voltak fiatalok. Azt a vonalat 1960. augusztus 19-én szüntették meg, anyagi okokra hivatkozva.

 Az 1960-as években kiépült a Marx tér – ma már Újgyőri főtér – Diósgyőr közötti kettős vágány, így jött  létre az egészen a 2010-ig használt 12 km hosszú útvonal, amely a Zöld Nyíl program keretében még további 1,5 km-rel bővült. A hosszabb villamosvonalhoz új szerelvény is dukált. Manapság már csak az új típusú zöld-fehér, Skodák szelik a várost két vonalon: a Tiszai pályaudvarról a Felső-Majláth és a Vasgyár végállomás felé.

Új Skoda villamos, fotó: #hellomiskolc

Felhasznált irodalom, források:

Dobrossy István, Miskolc írásban és képekben. 2. Miskolc 1995. 218-223.

A miskolci villamosközlekedés története (mvkzrt.hu): http://www.mvkzrt.hu/miskolci-villamoskozlekedes-tortenete

villamosok.hu