A Kövesi-gyűjtemény múzsái
2016. május 19. írta: EmeseT

A Kövesi-gyűjtemény múzsái

Június 25-ig látogatható egy rendkívüli tárlat a Miskolci Galéria Rákóczi-házban. Kövesi István újlipótvárosi mészáros hagyatékban maradt titkos gyűjteménye, amely egészen a 2013-ig rejtve maradt a nyilvánosság elől.

kovesi_kiallitas_20151218_eazs_4.jpg

Fotó: #hellomiskolc

 

 Kövesi egy páratlan kollekciót állított össze a II. világháború utáni, szocialista időszakban a magyar festészet 1870 és 1970 közötti korszakának kiemelkedő darabjaiból. A pénzt, amelyet festményvásárlásra fordított, csalamádé és hús eladásából szerezte meg. Kétszobás lakásában több mint 230 festményt őrzött, amelyek között megtalálhatóak Mednyánszky László, Vaszary János, Gulácsy Lajos, Perlmutter Izsák, Rippl-Rónai József és Aba-Novák Vilmos munkái.

 A Kövesi-gyűjtemény néhány jellegzetes festménye olyan hölgyeket ábrázol, akik nagy szerepet töltöttek be az alkotók életében. Jó néhányan többek voltak egyszerű modelleknél. A Kövesi-képek nőportréinak, mintha saját lelkük lenne, amelyek egy-egy keretbe foglalva egyedi történeteket mesélnek el. Érdemes tehát megismernünk kik is azok, akik a művek mögött állnak, valamint, hogy hogyan és mivel inspirálták művész párjukat vagy rokonukat az alkotásra.


Hitves a művészetek "fővárosából"

 Kövesi kollekciójának egyik leghíresebb darabja Rippl-Rónai József egy 1905-ös műve, amely a miskolci kiállítás plakátjairól lehet ismerős. Egy barna hajú, melankolikus hölgyet ábrázol egy szobában, gyümölcsök, terítékek és egy színes madár társaságában. A címe: Lazarine papagájjal.

kovesi_megnyito_20151222_ks_34_cut.jpg

Rippl-Rónai József: Lazarine papagájjal. Kövesi-gyűjtemény. Kép forrása: #hellomiskolc

 

 Lazarine-nak már a nevéből is érezhető, hogy egy francia hölgy, teljes nevén Lazarine - Lazerette Baudrion - volt, akit Rippl-Rónai egy 1888-as vidéki vásáron ismert meg. Lazarine nem csak egyszerűen a művészete tárgya volt Rippl-Rónainak, hanem alkotótársa is. Az ő textilkészítő munkásságának köszönhetjük a magyar szecesszió egyik legcsodálatosabb művét a Vörös ruhás nő című faliszőnyeget, amelyet jelenleg a budapesti Iparművészeti Múzeum őriz.

vorosruhasno.jpg

Rippl-Rónai József - Lazarine Baudrion: Vörös ruhás nő falikárpit Lazarine alakjával. Kép forrása: Wikimedia/Szilas/IMM

 

 Lazarine egészen a húszas évekig a festő leghűségesebb társa maradt. Kitartott mellette a párizsi nélkülözésekkel teli időkben és később is, amikor végre Magyarországra költöztek. 1902-ben Rippl-Rónai megvásárolta a kaposvári Fő utca egyik rózsakerttel szegélyezett parasztházát, később pedig a szintén kaposvári az úgynevezett Római villába költöztek. Képeinek főszereplői ebben az időszakban lett testetlen „álomasszonyok” helyett család: Lazarine és nevelt lánya, Anella. 

 Érdekes adalék Lazarine életrajzában, hogy amikor 1914-ben hazalátogatott Franciaországba, hogy Issy L'Éveque-ben meglátogassák Anella régen nem látott rokonait, akkor az I. világháború kitörése miatt gyanússá vált férjével az ott lakók szemében.

lazarine.jpg

Lazarine Baudrion a múlt századfordulóján. Kép forrása: mek.oszk.hu

 

 Rippl-Rónait egy alkalommal majdnem kémnek nézte, és hajszál híján meglincselte a feldühödött tömeg. A festőt ezután Maconba szállították, ahol fogolynak tekintették, és csak Lazarine közbenjárásával engedték, hogy családtagjaival együtt lakhasson, mintegy házi őrizetben egy szállodában. Lazarine és fogadott lánya még a chartreuse-i fogolytáborba is elkísérték, ahová a festőt internálták.

 Csak nagyon nehezen, a francia ismerősök közbenjárásának köszönhetően engedték szabadon az „ártalmatlan magyar festőt” és hozzátartózóit. Hazaérve Magyarországra a béke időszaka következett. Az idilli családi nyugalomnak csak egy valami vetett véget, Rippl-Rónai öregkori rajongása egy másik nő iránt.

 

A titokzatos, kínai csészés nő 

 A festő 1915-ben ismerkedett össze Bányai Elzával, aki ebben az időben pincérnőként dolgozott. A festőt a lány egyedi arca ragadta meg. Különösen csengő keresztnevét a szerbiai háborús élmények hatására kapta a művésztől. Rippl-Rónai utolsó nagy szerelmét ugyanis Zorkának becézte.

 Rippl-Rónai képein Zorka sokféle női szerepben tűnik fel. Valahol szende szűz, majd egy csábító démon, nagyvilági dáma, érett asszony. Kapcsolatukat 1921-ig titkolták. Amint a viszony kitudódott, Rippl-Rónaitól második felesége és nevelt lánya is elhidegült. A miskolci kiállításon, az 1920-ban készült Kínai csészés nő című képén kacér és vonzó, divatos hölgyként mutatkozik.

rippl-ronai_woman_with_a_chinese_cup_zorka.jpg

Rippl-Rónai József: Kínai csészés nő (Zorka). Kövesi-gyűjtemény.  Kép forrása: Wikimedia/Szilas/Kieselbach Galéria

 

 Rippl-Rónait a Zorka-szerelem nyilvánosságra kerülése után hat évvel érte a halál. Babits Mihály A festő halála című költeményében méltón emlékezik meg a magyar szecesszió ikonikus alakjának művészetéről:

„s nem krétád kenné, hanem életed vetné rá a képeket,
s éreztük, a vászon mögött már csak maga a Lélek lehet -
a Lélek s lakói: meghitt emlékek, otthoni táj,
vén szoba és rokoni arcok, s hány puha asszonyi árny,"

 Zorka későbbi sorsáról nagyon keveset tudunk. Lazarine a II. világháború után, 1947-ben, özvegyen hunyt el.

 

Árvából lett perzsa főhercegné

 A szintén a szecessziós festményeitől híressé vált, kifinomult technikájú Perlmutter Izsák egyik legismertebb múzsáját, nevelt lányát, Reiszner Gizellát, Cleo becenéven ismerhetjük. A légiesen karcsú Cleót ábrázoló szecessziós festményeken erős fény-játék hatás, kicsit borongós színek az uralkodóak.

 A Kövesi-gyűjtemény több Cleót ábrázoló képet is őriz. Ezek közül az egyik a Kis Cleó, ahol a sovány és karikás szemű, mégis mosolygó gyereklányt a hideg hatású halvány rózsaszín és a kék kontrasztjában mutatja meg.

perlmutter_little_cleo.jpg

Perlmutter Izsák: A kis Cleo. Kövesi-gyűjtemény. Kép forrása: Wikimedia/Szilas/Kieselbach Galéria

 

 A képeken törékenynek tűnő Cleó felnőttkora a maga korában is rendhagyónak mondható. Az első világháború idején feleségül ment egy perzsa főherceghez, Ahmed Ali Mirzához. Perlmutter Izsák halála után megörökölte a budapesti Andrássy út 60. szám alatti bérpalotát, hogy ott apja végrendelete alapján zsidó múzeumot hozzon létre. Ez az épület jelenleg a Terror Háza Múzeum otthona.

 A lány tájékozatlanságáról árulkodott, hogy a bérház egy részét a negyvenes években a Nyilaskeresztes pártnak adta bérbe, akik ide rendezték be a hírhedt Hűség Házát. A nyilas hatalomátvétel időszakában itt kínozták és tartották börtönben az ellenállókat és az ellenségnek gondolt áldozatokat. A kommunizmus idejében 1956-ig ÁVH székház működött az épületben.

 A forradalom után a hercegnétől elkobozták a vagyonát, és a Heves megyei Domoszlóra telepítették ki, ahol az előkelő körülményekhez szokott hölgy kénytelen volt kapás napszámosként dolgozni, és egy földpadlós kunyhóban lakott haláláig.


Nemes hölgy mosolygó macskával

  A XX. század eleji festészet egyik jellegzetes alakja Vaszary János, akinek művészetére az impresszionizmus, a szecesszió és a plein air stílus egyaránt jellemző.

 A Kövesi-gyűjteményben Mimit ábrázolja a Modell című festmény, a gyűjtemény második legismertebb darabja. A képen az művész ifjú felesége iránti érzelmei tükröződnek.

 A Modellen jellegzetes ecsetkezelés ismerhető fel a képi motívumokat elnyújtó széles vonások és a körberajzoló forma alakításában. A modell gömbölyded alakját, vállait, alakját lágy kontúrozással örökítette meg a festő. Az összképet a rózsaszínes árnyalatok teszik még finomabbá.

vaszary_model.jpg

Vaszary János: Model. Kövesi-gyűjtemény. Kép forrása: Wikimedia/Szilas/Kieselbach Galéria

 

 Rosenbach Mária a Nógrád megyében található kisváros, Rétság főszolgabírójának lányaként született. A család tagjai tekintélyes múlttal rendelkező földbirtokosok voltak. A nyarakat Mária általában a nógrádi Pusztaszántón töltötte. Vaszary már harminchét esztendős volt, amikor egy baráti összejövetelen megismerte Máriát, akit később csak Miminek hívott. A nagy találkozás után egy évvel eljegyezte a lányt, és 1905. november 7-én házasságot kötöttek. A házasságuk előtt ehhez hasonló forró sorokat küldtek egymásnak:

 „Higyje el végtelen örömmel gondolok arra, ha viszontláthatom. De ugye? Édes szívem, ez volt az első és utolsó eset, hogy egymástól ily hosszú időre távol voltunk? Soha se tenném, de ki se bírnám ezt még egyszer!
Várom a hosszú levelét; csókolja, testének minden egyes részét forrón, szeretettel a maga hű caballero-ja Jani”
(Madrid, 1905. május 18.)

 A nógrádi, hegyes-völgyes, zöld táj és az itt élő emberek ihlették a festő impresszionista korszakát. Vaszary szerette megörökíteni a szeretett nőalak hétköznapi tevékenységeit. Számos enteriőr jelenetet készített, amelyeknek sokszor Mimi, a központi, szerves eleme. Ilyen festménye az Olvasó leány, a Műteremben, a Leány feketében, az Emlékezés, a Kézimunkázó nő és persze az 1910-es Nő macskával, amely a nemes hölgy és egy bájos macska barátságát mutatja be. 

vaszary_woman_with_a_cat.jpg

Vaszary János: Nő macskával. Kövesi-gyűjtemény. Kép forrása: Wikimedia/Szilas/Kieselbach Galéria

 

 A ,,Mimis" képeken a művész ifjú felesége iránti érzelmei erőteljesen tükröződnek. A Nő macskával című festményen hangsúlyos a lilás-rózsaszínes árnyalatok kezelése, amely Vaszary egyik specialitásának számított. Kiemelten kezelte a rózsaszínek közül Mimi arcbőrének rózsás fehér árnyalatát, amelyet akkoriban „szépség nagyon fontos kellékének” tartottak.

 Közös életük nagy részét Mimi és Vaszary János, apjának 1910-es halála után Tatán és Budapesten töltötték. Vaszary néhány hónappal a II. világháború kitörése előtt távozott az élők sorából. Felesége, aki élete végéig hűséges ihletője volt 1942-ben követte őt. Nyughelyüket a temetőben egy hatalmas kőre vésett következő idézet őrzi:


„Vaszary János festőművész lánglelkének porhüvelye.
 Menj a szívemre, s légy az enyém újra, mint egykor, május idején.”

 

A tragikus sorsú festőnő

 Anna Margit az egyedüli a Kövesi-gyűjtemény múzsái közül, aki a kiállításon alkotóként is szerepel. Az 1913-ban születő művésznőnek a Képzőművészeti Főiskolára járva Mimi férje, Vaszary János volt a mestere.

 Margit a harmincas években találkozott először későbbi férjével, Ámos Imrével, aki eredetileg Ungár Imreként látta meg a napvilágot. Anna Margit visszaemlékezései szerint „álmos természetűnek” tartotta magát, ezért szignózta korai képeit Ungár Álmos Imreként. Ebből a névből keletkezett az Ámos Imre, amely a bibliai Ámos prófétára utaló művésznév. Anna Margitot 1935-ben vette feleségül.

 Első gyűjteményes kiállításukat az Ernst Galériában tartották egy évvel esküvőjük után. 1937-ben férjével korabeli művészszokás szerint Párizsba „zarándokolt”, ahol találkoztak Marc Chagall művészetével, amely mindkettőjükre nagy hatást tett.

 Férjével együtt ezután már nem sok közös időt tölthettek, mivel a történelem beleavatkozott a sorsukba. Anna Margit tragikus körülmények között veszítette el Ámost, akit zsidó származása miatt a második világháború alatt először munkaszolgálatra hívtak be, majd a keleti harctérre küldtek. Ámos halála előtt hihetetlen szegénységben töltötték mindennapjaikat. A háború vége felé a festőt egy szászországi táborba hurcolták, és ott is halt meg 1944-ben. Anna egyik portréján talán az a hihetetlen nyomás és halálfélelem érezhető, amelyet a művész a háborús korszakban átélt.

portrait_of_margit_anna_ii_1941.jpg

Ámos Imre: Anna Margit II. Kép forrása: Wikimedia/Szilas/Kieselbach Galéria

 

 Anna Margit alakja sötét, karakteres tónusú. A nő megfáradtnak tűnik rajta. Erről árulkodnak a karikás szemek és a hideg színek. A halál szimbolikáját csak még jobban kiemeli a nőalak blúzának csontokra emlékeztető mintázata és bőrének, valamint az arca kontrasztjának kékes árnyalata.

 Anna Margit festészetét férje tragikus halála is befolyásolta. Szürrealista festményeinek alakjai bábukhoz hasonlatosak, akik kiszolgáltatottak a végzetnek. Anna Margit festményei 1949-ben a hatalom betiltotta, majd az 1960-as évektől kezdve került át a „tűrt” kategóriába. 1991-ben hunyt el, gazdag életművet hagyva maga után, mely jelenleg Szentendrén megtekinthető az Ámos Imre – Anna Margit Gyűjteményben. Jó néhány műalkotás azonban a titkos Kövesi-gyűjteményben is megmaradt. A képeket valószínűleg magától az állítólag sokszor komor hangulatú Anna Margittól vásárolta Kövesi István. Erre enged következtetni az a tény, hogy a képek hátoldalán Margit sorai olvashatók.

 

 Ha még több lenyűgöző női portréra vagy kíváncsi, és többet szeretnél megtudni a XIX. század végi és XX. század eleji festészetről, akkor mindenképpen nézz be a Miskolci Galériába!

 

 A Kövesi-gyűjtemény a Miskolci Galéria - Rákóczi Házban 2016. június 25-ig megtekinthető.

 Helyszín: Miskolc, Rákóczi utca 2.

 További információ: Kövesi-gyűjtemény - Remekművek Aba-Nováktól Zifferig (hellomiskolc.hu) 

TIPP: A Miskolc Pass turisztikai kártyával a Miskolci Galéria - Rákóczi Ház egy alkalommal ingyenesen látogatható!

A bejegyzés trackback címe:

http://hellomiskolc.blog.hu/api/trackback/id/tr858709148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.